2
Epret a mézes hársfateához
az éjjel hullott tejszínhabbal.
A kandallótűz kis parazsánál
köszönt a faggyal érdes hajnal.
Pattog a haldokló zsarátnok,
nem teszek újat a tűzre,
tálcámon  pirítósmorzsa
és pöndörült szalonnabőrke.
Ebben a csendre való időben
minek is kellene történni ma,
hogy tessem a békét óvó égnek
mint gyermeki tiszta ima?
Mozdulni akarnék s tenni
jobbá a széles világot,
de inkább csak fogom a tálcát
és a hókásába mártott
epret majszolom tűnődő szemmel
a rommá hűlt hamut ügyelve,
amíg álmosan éled a szürke
fény a téli éjjel feleselve.

Király Gábor
A télkezdet
T. Ágoston László
Családfa
Csak ült az ágyban és nem akarta elhinni, hogy hat óra van, mégsem csörög a vekker. Nem kell gyorsan kiugrani az ágyból, félhülyén kitámolyogni a fürdőszobába, jéghideg vízben mosakodni, hogy fölébredjen, aztán a langyosban fogat mosni, aztán reggelit készíteni. Aztán gyorsan fölrakni a sminket, hogy mégis valahogy kinézzen az ember lánya… Mindeközben irigykedve nézni, hogy a Gergő átfordul a másik oldalára, és édesdeden horkol tovább. Nem tagadja, hogy ilyenkor utálja a férjét. No persze könnyű neki, ő már öt éve nyugdíjban van. Most meg már ő is. Egy hete nem kell hatkor ébrednie, nem kell rohanni a buszhoz, nem kell elviselni a sok hülye, hisztis kolléganőt, meg a buta, esetlen ügyfeleket. Kár is tovább ragozni a dolgot, Ő IS NYUGDÍJAS LETT.

Kamarás Klára
Meddig...?
Fejemben mintha máig is
egy kis kamasz vihogna:
talán nyolcvanas önmagán,
no meg a zsíros bőrruhán,
mit felszedett, míg szaporán
fogyott el életútja...

Ne mozdulj! - biztatom magam -
mert elszáll az igézet,
s többé nevetni nem tudok,
mikor tükörbe nézek!
                                        2016.
Széljárta égbolt felhőszirtjein
kék hold világít ma sejtelmesen,
e furcsa holdnak bűvös udvarában
ott áll és vár a régi kedvesem.

Szobámban, amíg a holdra nézek
különös hangon cseng a telefon,
felveszem s szívem zsibbadni érzem-
a másvilág van túl a vonalon.

És szól egy hang, csak szívemmel hallom,
egy régi hang s megint megejt a gyász,
hogy vár reám a holdnak udvarában -
lelkem kigyúl és újra csupa láz.

Menni, menni, menni volna kedvem
és szállni, szállni, szállni lenne jó,
ez a föld már nem az én világom -
már régen vonz egy más dimenzió.

Hogy lehetne szerteszét tiporni
e látszat létnek nincstelen ködét
s szárnyak nélkül szállni, hogy lehetne
keresztüllépve önmagam körét...

S eljutni a kék hold udvarába,
hol valósággá lesz a látomás,
Hogyan, hogyan ?! - hallózok újra s egyre,
de nem felel az égi állomás.
G. Ferenczy Hanna
MA KÉK A HOLD
1926-2007
Ha távol tavasz télbe jön:
szikrás szőnyeg hógyönyörön,
varázsszőnyeg, mely szállni kész,
lángot gyújtó szépség, merész.

Olykor egy vers is épp ilyen,
hirtelen tájként, szívemen.
A csend csengőket szerteszór,
s felébredt hó dalol, dalol..

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de most a hódalt hallgatom,
valót, mi nincs, nincset, mi lesz..
Súgja: - Szépség, Szív védekezz!

Fekete fehér táj felett.
Kérő hang szélben elveszett.
A völgyben, lent, manócska fák.
Gyöngykagyló héjon csöpp világ.

Hangot szél elvisz, visszahoz.
Hajlongó fényhódolatok,
s képzelt virág, égkék virág
jövő tavaszból átkiált.

Lehet, nem lesz több tavaszom,
de ezt a tavaszt hallgatom,
most-nincs jövőt, de eljövőt,
hó alól kiugró időt.

Most-nincs-idő a szívemen,
nem e színtelen, s szívtelen.
Mondd, erdő, hegy, völgy, pillanat:
fellángol még Idő, szabad?!

Körülvesz bajt és bút a kín,
röhögnek börtönőreink,
s meggörnyedt hátú páriák
lelkén Úr lett a szolgaság.

Lelkes Miklós
Télben távoli tavasz
Minden ember tudja, milyen a bejgli,
(erről szólt rég egy humoros írás),
ember karácsonyt nehezen hever ki,
s nem fogy a mákos patkó, ez a szívás!

S a diós sem, rettentő áradata
ránk szárad, marad tenger súlyával,
hiába volt kellemes zamata,
kemény lesz, s aki törődik fogával,

tejben-kávéban próbálja áztatni
csak azért, hogy kidobni ne kelljen...
Folyton lángon van így most a gázplatni,

forralgatjuk a tejet a tűzhelyen,
végül nem ízlik, kár piszkálgatni,
s a patkót helyére: csizmámra teszem.

Köves József
Szonett a bejgliről
Fetykó Judit
Berti, meg azok a dolgok…
32.

Így karácsony előtt, mikor az asszony a konyhában fél napokon át zörgette a tepsiket, és azzal volt elfoglalva, hogy melyik aprósüteményből mennyit süssön, Berti kimenekült a konyhából. Fél napot ő is tett-vett, aztán mikor már nem talált magának teendőt, vagy csak elunta a favágást, az udvaron a járda seprését, a tüzelő-behordást, akkor aztán bevette magát a szobába. Ez a tél még nem hozott havat, így kimaradt a férfimunkákból egy jelentős tétel, aminek fáradsága nem hiányzott. A karácsony előtti hangulatból mégis elmaradt valami, ami a hóval kapcsolatos.

Amikor nem lesz több esküvői menet,
s nem születnek jövőt éneklő gyerekek,
s tanító, pap sem jön öreg falutokba
dobhatod harangod feneketlen kútba.

Ott szeretnék végre igazi  jel lenni,
messzire hallatszó hangokkal hirdetni
születést, esküvőt, misére hívó szót,
kongatni az időt, imára szólítót.

Elszállna a hangom túl a határokon,
minden zugba ahol él még lelki rokon,
s érti még értelmét, mikor valahonnan,
bús harangszót hall, hogy várják magyar honban.

Mint ereklye előtt,  tisztelettel állnak,
őrzik nemzedékek a vén  haranglábat,
amelynek dallamát a múlt rég ellopta,
de hangjának örök értelmét meghagyta.   


1938-2013
Németh Tibor
Hangom a harangszó
Bórbíró Borbála a sokszorosan kitüntetett oknyomozó riporter, többhónapos sikertelen kísérlet után végre sikerrel járt és egy rövid négyszemközti beszélgetés lehetőségét szerezte meg a világhírű tudós-filozófus, Dr. Jonas Knowall professor emeritusszal. A többszörös Nobel díjas magyar tudós (zsidó) mélyen a welshi hegyekben rejlő laboratórium-könyvtárában fogadta a riporternőt. Misztikus félhomályba burkolózó reneszánsz gondolkodó (fizikus, kémikus, biológus, teológus, muzsikus és szenilis) hosszúszárú pipájában ősmagyar nemzeti kakukkfűvel (ősfrancia nemzeti thyme) szagosított vadkendert szívott és értelemtől homályos kis malacszemét Ms. Bórbíró domborodó mellein nyugtatta. A riporternő látható zavarában, idegesen babrálta a miniatűr magnetofont. Homlokán apró izzadságcseppek szaporodtak. Végtelennek tűnő néma percek után, a tudós végre megszólalt:
— Shoot, sweetheart – (magyarul, lőjön, kedves) és mélyet szippantott a pipájából.
Borbála, a meghatódottságtól egy pillanatra megnémult, az „itt a nagy lehetőség” ideje, amire minden valamire való riporter vágyik... elérkezett. Alig tudta elhinni a nagy szerencséjét, hogy ő a kis ferencvárosi proli lány felteheti a generációk, milliószor megválaszolatlan kérdését  az egyetlen igazán elhivatott észlénynek, Dr. Jonás Knowall magyar származású (zsidó) tudósnak.
Remegő, bársonyos hangja halkan hagyta el az ajkát, a nagy kérdés szinte ott függött az illatos levegőben egy darabig, majd, mint egy kósza pillangó landolt a tudós hallókészülékén.
—  Professzor Knowall... Sir... hogy ityeg a fityeg?

Koszta József: Vízhordók.
Jellemző! Rólam nem szól Margaret,
kivel egy hámban
hosszú évekig egy sorsa volt.
S ki annyiszor húztam helyette is
szakadásig feszülve.
Vagy ha rácsaptak, leálltam pisálni,
hogy engem üssön a vén Tyukodi.

Tudják, mi az, leélni úgy egy életet,
hogy mást sem hallunk társunktól, csak azt,
„Ó, Budapest! Ó, Budapest!”?
Tehetek róla tán, hogy engemet
nem indítottak el soha a derbin,
s azt sem tudom, hol az a kurva város?!

Nógrádi Gábor
DODÓ, A HERÉLT
fákra hó borul csavargót lep tűrt közöny
kósza csillag az vagyok
zarándok fénnyel planétának ütközöm
oda-vissza kóburul bennem a lét
zöld gyermek-nosztalgiák
fedelek hívó őrhelye
kölyökül
konokul
zuhanva
álmodom
érték a szeretet néha nap
hó-paplanok tűnnek
a csavargó fintor helyett enni kap

Dobrosi Andrea
érték a szeretet
Kaskötő István
A nagy kérdés
Én várok,
miközben ünnepel a város.
Dünnyög a kamra, éhes álmokat
szunnyad véres karma
ellentéteinknek!

Végh Sándor
Mohóság
Péter Erika
Erőtlen léptekkel
Erőtlen léptekkel
kaptatok a hegyre
kezeimben súlyos,
jajgató csomag

- mindig cipelnem kell
az egyensúly miatt -

szembeszél fúj,
lassan haladok,
lábamra  röpülnek
alvó kavicsok
majd nedves zsebkendőit
dobja rám az ég

hazaérek:

kopár a szoba,
közepén
mesefigura,
fölötte
mennyezetre tapadt
könnycsepp
a villanykörte
Ha lenne mondjuk
lovam és egy szekér,
minek hátuljába zenész
cigánybanda is befér,
úgy járnám utam
szerte gödrökön át-
ihaj csuhaj ki vár-
leckézni menyecskéket,
mi is a szerenád.
De nem hogy szekerem,
még lovacskám sincsen.
Csak innen nézem,
kit rabolnék közülük el
boldogan boldogul
örökre magammal -
s míg nem érem el,
addig így maradok
pusztán boldogocska.
Tamássy Nagy Géza
Boldogocska
I.
Álmodban ha megjelenek,
milyen legyek? Olyan leszek,
mint a kékfátylas nagy hegyek,
vagy a mélytitkú tengerek
felett időző képzelet,
s tűnődő tekinteted.

Mint szél borzolta rét füvén
szökellő illat, játszi fény,
örök vágy, vád, fajdalom, remény,
az vagyok en
tündöklő álmod éjjelén.

II.
Akár: saruját megoldó
istennő kecses, megejtő
mozdulata...

Akár ruháját megbontó
istennő : kecses, mosolygó,
elérhetetlen.

Bokros Márta
A múzsa dalai
- a költőhöz -
Kis lépésekkel járok,
Bejártam már a fél világot,
És világokon kívül is jártam
    -- a végét járó éjszakában –
most itt vagyok, indulok;
ég alatt hóban járni,
érezni és látni, s valami
többet tenni, csak úgy menni;
a haladásért – magamért és másért,
nem elégedettnek lenni,
de szeretni mindazt,
mi körül ölel, jó felé terel,
mint a bárányokat égnek mezején,
s idelenn, hol az ég alja,
a földharmatja tejfehér.

Kis lépésekkel az ember
Gyakran messze ér!

Bodó Csiba Gizella
Kis lépésekkel     
Hamis próféták hirdetnek igéket,
lavinák zúdulnak, fagyott érzések,
a közszemérem állít fel kordont,
háborgó lelkek vetnének horgonyt.

Falsul cseng ma már kimondva az írás,
imák szava sántít, nincs bizonyítás,
penészes falakon szentek másznak,
freskókba bújnak, égre nem szállnak.

Lakatlan temetőkben sétálok,
beomlott sírokon nyílnak virágok,
fénytelen, fakó árnyak bolyongnak,
égből fájón keserű könnyek hullnak.

Temetni tanulunk, már nem lázadunk,
elfáradtunk, az oltárnál megállunk,
hallgatjuk a hamis próféták szavát,
meghalnak bennünk az apák és anyák.

Tiszai P. Imre
Hamis próféták
Kő-Szabó Imre
Csukamájolaj és az aludttej
        Május közeledett, amikor a negyedik osztályba jártam. Otthon a szomszédok, ha az iskoláról esett szó, mindig megkérdezték: - Hová jársz iskolába?  Furcsának tartottam ezt a kíváncsiskodást, hiszen ebben a korban iskolába jár a gyerek. Mégis mindig udvariasan válaszoltam, hiszen erre tanítottak, otthon szüleim.  – Az egyes számú általános iskolába! – mondtam határozottan, mert volt más számozású iskola is ebben az alföldi városban. – Ki a tanítód? – volt a következő kérdés. Milyen kíváncsiak ezek a felnőttek, de büszkén válaszoltam: - Vári László tanító bácsi! Tudtam, már akkor gyerek fejjel, hogy az ő személye különleges biztosíték az alapos tanulásra.
Recsegne is tán,
ha nem te ülnél benne.
Így szép csendben jár.

Hintapalinta,
milyen ős – régi szó ez!
Öledben macska.

Doromból halkan,
lelkecskéje álmodik.
Simítja kezed.

Hintapalinta!
Fülébe susog tenger.
Szuszog mosolyod.
Pethő N. Gábor
Hintaszékben
Havat álmodok köréd, csöndet.
Ezek a fák testvéreink.
Néma őrzők a nyomtalan tájon,
feketék, ránk emlékezők.
Havat álmodok körénk, csöndet.
Ránk borul szürke ég kupolája.
Moccanatlan két idegen állunk.
Emlékezünk a fákra.

Hajdu György
HAVAS
álmaidat gesztenyelevelek tenyerébe
zártad de a levelek egy ismeretlen
szél hátán messze lovagoltak
szavaidat egynyári virágok szirmán
hagytad de a virágok elnémultak
esküdet búzamezők hullámzásába
vetetted de a kalászokat learatták

hallgatásodat meztelen kövekre
ültetted de a kövek szétporladtak
hangodat kedves dalaimba fűzted
de azok névtelenül keringtek a föld
felett ami azt álmodta hogy élőként
adta vissza testedet

érintésed a felhőkre bíztad de azóta
mindennap jeges eső esett ujjaidat
fekete hajamba fontad de minden szála
megőszült magasztos gondolataidat
a madarak szárnyára raktad de mind
ismeretlen tájra repült

szívemben felejtetted évezredek
nyarának megfékezhetetlen hevét
könnycsatornámra örökítetted
mindenen áthatoló tekinteted
sorsom erődítményét betemette
imáid hófúvása

Koszta József: Tányért törülgető nő.
Pethes Mária
Örökség
Nagy Antal Róbert
A Világ-Karma



A múzsák sztrájkja véget ért,
Így hát újabb rímekért
Kopogtattam hozzájuk,
- Úgy örülünk, hogy látjuk!
Szólt az egyik aktivista:
Jó lenne ám addig is, ha
Önerőből írna párat,
Főnökasszonyunk még fáradt...

Nyakó Attila
Sztrájk után
...............
Végtelen volt a kezdet,
végtelen lesz majd a vég.
Vég és a kezdet kéz a kézben,
járnak a sorsok sűrűjében.
Verasztó Antal
ÖRDÖGSZEKÉR
     Helén vagyok, a szóba kerülő család rokona. Sokáig kellett az emlékezet lép-csőin visszafelé haladnom ahhoz, hogy az elmúlt időkre boruló homályból ki-hozzak valamit a világosságra. Előttem egy kivénhedt óra, mozdulatlan mutatói öt órát mutatnak.